1963–1968
1963-ra a Várfürdő kinőtte a gyulaiakat. Ekkoriban 250 ezer körül alakult az éves látogatószám, de a jegyeket túlnyomó többségét helyieknek adták el, ráadásul – fedett rész híján – szinte kizárólag a nyári szezonban. Tovább kellett lépni tehát, országgal-világgal meg kellett ismertetni a fürdőt, hogy a hőseposznak induló történet ne csapjon át görög tragédiába. A (jobbára fesztiválokra épített) reklámkampány elindult, a ’64-ben megnyitott Várszínház pedig igencsak jó marketingeszköznek bizonyult. Viszont volt, ami még hiányzott: a fedett rész a szezonon kívüli pancsoláshoz.
A tervek a bővítésre ekkor már készen voltak, az egykori grófi lovardát kívánták átalakítani medencetérré, ahogyan az a Békés Megyei Népújság 1961. november 25-i számából is kiderül: „A gyulai lovarda felhasználásával fedett fürdőmedence épül – A Várfürdő jövő évi fejlesztésére kétmillió forintot fordít a gyulai városi tanács. E beruházás nagy része a lovarda hasznosítására lesz fordítva. A lovarda átalakításával és tetőszerkezetének lebontásával egy nagy és két kisebb medencét terveznek építeni. Az épülethez kapcsolják hozzá a lovarda-épület mögött épített két öltözőt is.”
Az építkezéssel 1965 tavaszára készültek el, az ünnepélyes átadásra egészen pontosan március 19-én került sor, néhány hét alatt pedig több ezren látogattak el az új uszodába. A Népújság tudósítója le volt nyűgözve, mikor ellátogatott ide: „A hatalmas, több száz négyzetméteres üvegtető alatt hófehér csempefalak tükrében csillog a medencék vize. Körben rejtett csövekkel melegített kőpadok, a sarkokban üdezöld dísznövények, a kellemes, langyos vízben fiatalok, itteniek és vendégek is: az idegenforgalom máris megkezdődött... (…) Nem túlzás, de a gyulai fedett fürdőről csak felsőfokokban lehet beszélni, mint ahogy így beszélnek róla azok is, akik felkeresik. A gyógymedencében az idősebbek, a 33 és fél méteres úszómedence partján az úszásoktatást vezető pedagógus és tanítványai, az építészetileg frappánsan kiképzett napfényes pihenő-folyosón az olvasgató, csevegő vendégek valamennyien dicsérik és az sem ritka, hogy egy-egy pillanatra elcsodálkoznak azon, mire képes egy város, ha lakói összefognak, és mernek nagyvonalúak, a kor emberei lenni. Nekik van igazuk...”
Ez utóbbi kitétel talán egy kis magyarázatra szorul. A fürdőre 1965-ig összesen 24 millió forintot költöttek (ez akkoriban tényleg hatalmas összegnek számított), ebből pedig 18 milliót közvetlenül a gyulaiak teremtettek elő, nem is beszélve a rengeteg befektetett társadalmi munkáról. Szóval egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Várfürdő mindenki szívügye volt a városban.
Ahhoz, hogy a település kihozza a turizmusból, amit lehet, még azért kellett egy-két dolog. Például nem ártott volna, ha belterületének egy körülhatárolt részét üdülőhellyé nyilvánítják, hiszen ha nincs üdülőhely, nincs üdülési beutaló sem. Igen, ez az államszocializmusban így ment… Nos, a minősítés megszerzésével azért akadtak problémák. 1961-ben hozott határozatot a városi tanács arról, hogy kérelmezik az Országos Reuma- és Fürdőigazgatóságtól Gyula egy részének ilyen minősítését, de a folyamat jó négy évig húzódott, végül 1965. november 3-án jött ki a rendelet: „Az egészségügyi miniszter Gyula város több meghatározott területére a 35 840/1965. számú rendelkezésében az üdülőhely használatát engedélyezte.”
1966-ban folytatódott a bővítés, elkészült a tisztasági fürdő, 23 db egykádas, 8 db kétkádas kabinnal, pihenőfolyosóval. A kádakba termálvizet töltöttek, tehát gyógykezelésre is alkalmasak voltak, de üzemeltetésük jelentősen megnövelte a Várfürdő vízszükségletét. Új kútra nem volt pénz, mivel a forrásokat a gyógyászat építésére fordították, maradt tehát a racionalizálás: a kitermelt vizet először fűtésre használták, majd feltöltötték vele a medencéket. Ami maradt, az tározókba vezették.
1967-ben jött az újabb változás: a Városi Tanács átadta az üzemeltetési feladatokat a Fürdő, Víz- és Csatornamű Vállalatnak. Az üzemeltetőváltás részben igazgatóváltással is járt, a cég vezetését Nádházi Andrásra bízták, de a fürdő irányítása Gyepes Miklós kezében maradt. Elkészült a következő 5 év fejlesztési terve is: 14 millió forintból kívánták felépíteni az új 50 méteres uszodát, a pezsgőfürdőt és a hullámmedencét. Szükséges volt ezek mellett a kabinsor bővítése, illetve egy újabb hideg vizes kút és egy tároló medence kialakítása is. A tervek készen álltak, de közben már javában zajlott a gyógyászat építése. Ezzel pedig kezdetét vette a Gyulai Várfürdő első aranykora.
Fotók: www.gyulaanno.hu
