A Gyula régen és ma sorozat 13. kötete
Amikor 12 évvel ezelőtt, 2005-ben megjelent „A Gyulai kolbász története” címet viselő kötet, a Gyulai Húskombinát éppen a csőd felé sodródott. A vállalat 2013-ra eljutott a szakadék szélére, de ma már újra prosperál, igaz Gyulahús néven, és városi tulajdonban, de a lényeg – a Gyulai Kolbász – ugyanaz. Nem is lehetne más, hiszen valójában nem egy cég termékéről van itt szó, hanem egy város gasztrokultúrájának eszenciájáról.
A gyulai nagyüzemi húsipar bukásával mindenki vesztett volna. Nem csak egy 1936-ban védjegyoltalom alá kerülő cég jogutódja tűnt volna el a süllyesztőben, de jó eséllyel egy 150 éves tradíció is megszakadt volna. Ahogy szokták mondani: ami nem öl meg, az megerősít – és mintha a gyulai henteseket is felrázta volna a vészterhes időszak, ma nem csak a nagyüzemi gyártás, hanem a manufakturális jellegű kolbászkészítés is virágzik. Volt tehát miről mesélnie a Durkó Károlyból, dr. Csarnai Józsefből, Dinya Imréből és Gila Évából összeálló szerzőcsapatnak.
Az újra kiadott, átszerkesztett és kibővített albumból megtudhatjuk, hogyan lett a „virslisből” hentesmester, hogyan vált a háztájiból erős márkanév. Bepillanthatunk a gyulai vásárok múltjába, melyeken alkalmanként akár 60–70.000 disznót is felhajtottak, és megismerhetjük a Balogh családdal és az 1910-es brüsszeli aranyéremmel elindult, és a Stéberl családdal kiteljesedett naggyá válás történetét, a szinte hihetetlen sztorit, ahogyan az alföldi kisvárosból kikerülő finomságok eljutottak Párizsig, Genováig, sőt az Egyesült Államokig.
A könyv rengeteg érdekes történetet mesél el Stéberl András elképesztő marketingötleteiről, a Budapestre járó „reklámemberekről” és a „filléres” vonatokról, melyekkel sok százan érkeztek a disznóvágás-bemutatókra. A kötet megidézi az időket, amikor Gyulán 38 hentes- és kolbászáru üzlet versengett a vásárlók kegyeiért, bemutatja a nagymestereket, akik szintén rengeteget tettek a gyulai kolbászért: Badura Józsefet, Nagy Józsefet, Puczkó Józsefet és családját, de kitér az őket követő két generáció kitűnő szakembereire is.
Olvashatunk az államszocializmus éveiről, az 1953-ban érkező első megmentőről, Csiki Józsefről, az 1978-ra felépülő, 2.000 főt foglalkoztató, évi hatszázezres vágókapacitással bíró Gyulai Húskombinátról, mely kora egyik legnagyobb húsipari üzeme volt, a rendszerváltozás zűrzavaros éveiről, az összeomló szovjet piacról, a részvénytársasággá alakulásról és a vég kezdetéről, azaz arról az időszakról, amikor évente 600–700 milliós veszteséget sikerült összehoznia a Gyulai Húskombinátnak. Itt akár szomorú véget is érhetett volna a sztori, de jött a fordulat: a városhoz kerülő cég ma már stabilan 5 milliárd feletti árbevétellel, nyereségesen üzemel.
Hogy mi mentette meg a gyulai húsipart? Jó eséllyel az, ami ezt a könyvet is olyan szerethetővé teszi: a büszke, de nem tolakodó lokálpatriotizmus, a város iránti feltétlen szeretet és az elődök tisztelete. Nem csak annak érdemes elolvasnia tehát, akit az ipartörténet érdekel, hanem mindenkinek, aki szeretne többet megtudni arról, mi is az a gyulaiság. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki szeretne gyulai üdüléséből egy tartalmas, szórakoztató és egyedi szuvenírrel hazatérni!
A Gyulai Évszázadok Alapítvány kiadásában, a gyulai Dürer Nyomdában készült könyv 4.990 Ft-ért vásárolható meg az IQ Könyvesboltban, a Máté Papír és Nyomtatványboltokban, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, a Tourinform irodában, a piaci Hóbagoly Antikváriumban, a Wellness Hotel Gyulában, a Hotel Hőforrásban, a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont ajándékboltjában és természetesen a Gyulahús Kft. márkaboltjában.
Fotók: Tóth Ivett
