Ó a gyulai Ladicsok, milyen hálásak is lehetünk nekik!
Ez a tehetős család – akár jogászdinasztiának is nevezhetnénk – városunk történetében bő egy évszázadon keresztül hagyott maradandó nyomot.
Ma is bőven profitálunk belőlük, nekik köszönhető az a Magyarországon egyedülálló gyűjtemény (aminek minden darabja eredeti!), melyből egészen egyedi módon ismerhető meg a XIX. századi polgári életforma.
Vannak azért csuda dolgok – ide csak befelé jöttek a tárgyak, nem kifelé! Ahogyan Erdész Ádámnak, a Békés Megyei Levéltár igazgatójának egy, a Bárka online-on 2008-ban megjelent írásából megtudhatjuk, az, hogy a ház és a hagyaték egyben maradt, a véletlenek sorozatának köszönhető. Nem államosították, a vagyont nem kótyavetyélték el, sőt, a város az utolsó (és leszármazott nélkül maradó) Ladicsokkal életjáradék szerződést kötött, az ingatlant felújították, „s néhány év múlva az épületet kívül-belül rendbe hozva megnyílt az alföldi polgári élet legszebb és legteljesebb múzeuma”.
Tényleg érdemes megnézni, iszonyú érdekes dolgokat tudhatunk meg belőle az akkoriakról. Leginkább azt, hogy minden ugyanúgy ment, mint most.
A család felemelkedését elindító Ladics György (tegyük hozzá, azért nem a semmiből jött, hiszen az apja egy szarvasi fésűsmester volt), beleállt a földügyletekbe (a jobbágyfelszabadítás után vagyunk), benne volt az ármentesítési társulatokban, jogászkodott az arisztokratáknak, pénzintézeteknek, sőt, a vármegyei főügyészi címet is megkapta. Mit is mondanánk ma rá? Mindegy is.
A fia, László – mert ő lesz itt a lényeg – már nem a vagyonra ment rá, hanem inkább a kapcsolati és szellemi tőkére. Haláláig a Békésmegyei Takarékpénztár vezetőségi tagja volt. Átvette édesapja szerepét az ármentesítő társulatoknál, az evangélikus egyházban, valamint a megyei és a városi képviselő-testületek munkájában is. Egyik szervezője, majd vezetőségi tagja volt a Gyulavidéki Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaságnak, az Első Gyulai Kereskedelmi Részvénytársaságnak. Ezenkívül számos társadalmi, közművelődési funkcióval rendelkezett. Házassága révén kapcsolatba került a tekintélyes gyulai Kliment-Csausz családdal. (forrás: Mogyoróssy János Városi Könyvtár – Gyula wiki). Ja, és még Erkel Ferenc feleségétől (Adler Adéltól) is kapott nászajándékot, egy porcelán tetejű bambusz asztalkát (igen, ezt is meg lehet nézni). Azért ezt szerintem kevesen mondhatják el magukról.
Szóval adott egy ilyen fickó: vagyon – pipa, jó hírnév – pipa, társasági élet – pipa, és mégis, ugyanaz megy, mint mindig: jön az asszony, és dönt. (Nem véletlen, hogy ilyen búvalbélelt a feje.) Mikor mehetsz, hova mehetsz, mit csinálhatsz. Szuper. De tényleg. Bizonyíték gyanánt álljon itt az a kimaradási engedély, amit a jó Ladics László kapott becses nejétől. A kulcsszavak: saját kérésére, jó magaviseletére való tekintettel, jegygyűrű az ujján (ami nélkül az engedély mehet a kukába)… Ó anyám, a szerencsétlen…
Fotók: www.gyulaanno.hu, www.visitgyula.com
