Szükségszerű ráncfelvarrás
A gyulai vár kiállítóhelye sokáig az ország egyik leglátogatottabb múzeuma volt, 1989-től viszont csak a torony (vagy az sem) volt látogatható. 2002-ben végre sikerült összegereblyézni a szükséges forrásokat, így megkezdődhetett a 600 milliós projekt, melynek során a vár elnyerte ma is ismert arcát: a földszinten várbörtön, éléstár, sütőház, kovácsműhely, fazekasműhely (amely egyben múzeumpedagógiai terem), borozó és kápolna; az emeleten: várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, a szandzsákbég fogadószobája, fegyvertár, alabárdos terem és lovagterem.
A nagy rehabilitáció 2005-re fejeződött be, az év május 20-án 14:30-kor 24 kiállító teremmel nyitotta meg újra kapuit az erődítmény. Azóta az udvar burkolatának cseréjén és néhány kisebb állagmegóvó felújításon kívül, csak közösségi karbantartás volt. A kiállítás persze még mindig érdekes, amit az évi több mint 70.000 látogató is ékesen bizonyít, de a várnak vannak részei, melyeket az időjárás viszontagságai bizony nagyon megviseltek. Ezek közé tartozik a külső várfal is.
A várépületet övező külső várfal már a XVI. század első felében is csak részben állt. Paolo Mirandola olasz hadmérnök 1562-ben készült – sokszor idézett – alaprajzán már nagyobbrészt nem tégla-, hanem földfalnak ábrázolta. Felmérésén szerepel a külső várfal nyugati sarkán álló téglából épült rondella. Valószínűleg ennek mintájára építették meg az északi és a keleti sarkokon lévő földfalú rondellákat is. Mirandola a déli sarokra egy kisméretű, négyszögletes téglabástyát rajzolt. A gyulai vár ásatása során megfigyeltek alapján azonban ez utóbbi bizonyára tévedés, hiszen a déli sarkon lévő ötszögű kis bástya 1562-ben még biztosan állott. A hozzá tartozó járószintről ugyanis I. Ferdinánd 1561. évi körmöcbányai dénárja került elő. (Forrás: Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán)
Idén nyár végén viszont jött a jó hír: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. végre hajlandó kb. 20 millió Ft-ot áldozni a karbantartásra! Valahol ez érthető, hiszen a gyulai vár – ahogyan megannyi másik erődítmény és kastély is – a magyar állam tulajdona. Szeptember 8-án meg is érkeztek a munkások, nekiláttak, és maximum 90 nap alatt pótolják a hiányzó téglákat, kijavítják a sérüléseket és eltüntetik a feleslegessé vált törmeléket.
Fotók: Tóth Ivett
