Gerincpanaszokkal a Várfürdő gyógyászatán
Mint az közismert, a gyulai gyógyvíz az alkáli-hidrogénkarbonátos gyógyvizek családjába tartozik, és mint ilyen, kiválóan alkalmas különböző mozgásszervi panaszok enyhítésére. A derékfájás pedig – ez az egyik leggyakoribb dolog, ami az embert a Várfürdő gyógyászatára viszi – valójában nem betegség, hanem panasz. Gyakori, sőt, köszönhetően a mozgásszegény életmódnak, az ülőmunkának, a számítógép előtti görnyedésnek, az autóban töltött óráknak, egyre inkább az. Míg korábban leginkább az 50–60 évesek körében volt jellemző, manapság már a 40-esek korosztályában is tömegével jelenik meg.
Rendben, nem betegség, hanem panasz, de mi lehet mögötte? Legtöbbször gerincsérv vagy az azt megelőző állapot (a protrusio, azaz kiboltosulás). Ez az a szituáció, amikor az ember lehajol, és úgy marad. Ismerős? Ilyenkor aztán irány a reumatológus vagy az idegsebész… Régebben egyből a műtő irányába terelték a pácienst, de ma már más a helyzet – ahogyan azt dr. Zahorán Ágnestől, a Gyulai Várfürdő orvosától megtudtuk. – A sebészek nem feltétlenül ugranak rá az ilyen estekre, sokszor döntenek a konzervatív kezelés (azaz például a fürdőgyógyászat) elsődleges alkalmazása mellett, mondván várjuk meg, amíg kiderül, hogy ez használ-e.
És ez az a pillanat, amikor a beteg feltűnik a Várfürdő rendelőjében, ami talán a legjobb dolog, amit tehet, már ha nem fájdalomcsillapítókkal akarja magát tömni hátralévő életében. Gyulára egyre többen jönnek nem csak az országhatárokon belülről, hanem külföldről – Romániából, Szerbiából és Németorszáagból –, hogy itt találjanak enyhülést panaszaikra. A legfontosabb ilyenkor, hogy vigyük magunkkal a leleteinket! Zahorán doktornő is egyértelművé teszi: „mi kivizsgált betegeket tudunk kezelni”. Érthető a kérés, nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma kórkép sem.
E betegség esetében nagyszerű eredményeket lehet elérni a Várfürdőben is előszeretettel alkalmazott súlyfürdővel, ami magyar találmány. A lényeg ugyanis a gerincsérv esetében a porckorong tehermentesítése (és a környező mély hátizmok megerősítése), amire a súlyfürdőzés során saját testünk tömegét használjuk. Panasztól függően nyaki felfüggesztést vagy hónaljtámaszos (akár medenceövvel és plusz súlyokkal kiegészített) alátámasztást alkalmaznak, a derékfájás esetében az utóbbit. A kezelés során mindig figyelembe veszik a lehetséges kontraindikációkat – nyilván nem fognak akasztani olyan beteget, (plusz súlyokat aggatni valakire) akinek csigolyaelcsúszása van. A súlyfürdő előtt gyógymasszázzsal vagy tangentoros kezeléssel (víz alatti vízsugármasszázs) lazítják el a görcsös gerinctáji izmokat – ha nem akutak a beteg tünetei (magyarán nincs éppen beállva a dereka), akkor az iszapos kezelés is szóba jöhet, a 42 ᵒC-os iszap remek izomlazító is.
A terápiát minden esetben gyógytorna teszi teljessé: előbb a kíméletesebb vízben végzett torna, majd a kezelések előrehaladtával a száraz gerinctorna következik (azért ettől sem kell megijedni, nem többórás súlyzózásról van szó), esetleg – ha speciális a helyzet – a McKenzie-féle gyógytorna. Ez utóbbi leginkább a végtagokba lesugárzó fájdalom esetén javasolt, egyénre szabott terápia. Végső soron mindegyiknek ugyanaz a lényege: tanuljuk meg a Várfürdő gyógytornászaitól, hogyan kell mozognunk ahhoz, hogy fájdalommentesek maradjunk. Ez otthoni gyakorlással érhető el leginkább, építsük be a napirendünkbe a tornát, figyeljünk oda a testünk visszajelzéseire és térjünk vissza rendszeresen.
Remek példa a kezeléssorozatok eredményességére a doktornő egyik páciensének története. A 33 éves, ülőmunkát végző hölgy egy év alatt 20 kilót szedett fel (mit nem tesz az emberrel a szerelmi bánat…), fájdalmai miatt azt hitte, mélyvénás thrombosisa lehet, így a sürgősségire ment, ahol röntgenfelvételt készítettek a gerincéről, ami alapján további – nőgyógyászati és reumatológiai – vizsgálatokra küldték. A nőgyógyászati eredménye negatív lett, a reumatológián MR-t javasoltak, a felvételről pedig kiderült, a hölgynek kiszakadt gerincsérve van. A neurológus a műtét helyett – nagyon helyesen – inkább a fürdőgyógyászatot javasolta. A beteg komplex kezelést kapott 10 alkalommal: McKenzie-tornát tanult, masszázst, tangentort, súlyfürdőt és TENS-kezelést alkalmaztak a derekán és a bal alsó végtagján. A kezelés 3 hete alatt teljesen panaszmentessé vált, azóta pedig otthon folytatja a megtanult tornát, sokat sétál, fogyni kezdett és félévenként a kezelések megismétlését tervezi.
Nem véletlen, hogya Várfürdőnek jó néhány 20–25 éve visszajáró vendége van: egy kúra jótékony hatása 3–4 hónapig is érezhető, de az ideális pedig a félévente megismételt, 10–15 napos kezeléssorozat. Ezt a NEAK (lánykori nevén OEP) is támogatja, a komplex kezelés (4 vizes és 2 fizikoterápiával) naponta 1.500 Ft-ba kerül, ami lévén mindennapi közérzetünkről van szó, nem mondható nagy költségnek. Ráadásul a fürdőkúra a lehető legjobb értelemben addiktív, ami érthető is, hiszen a gyógyfürdőzés nem csak a testet, de a lelket is kisimítja.
Fotók: Gyulai Várfürdő – Tóth Ivett
