Ezúttal szárazon
A Gyulai Várfürdő gyógyászati szolgáltatásait taglaló cikksorozatban esett már szó a súlyfürdőről, a gyógymasszázsról, a víz alatti gyógytornáról és a fizikoterápiás kezelésekről, ezúttal pedig a minden rehabilitációs kezelés alapján jelentő, szárazon végzett gyógytorna kerül terítékre.
A Várfürdőben alapesetben 6–8 fős csoportokban lehet tornázni, de indokolt esetben egyéni tornára is van lehetőség. A krónikus rehabilitáció e formáját jellemzően járóbetegek veszik igénybe, akik a rendszeresen induló öt csoport valamelyikébe kerülnek besorolásra, panaszaik függvényében. Van nyak-, váll-, csípő-, térd- és gerinccsoport is, ráadásul a csapatot úgy állítják össze, hogy a résztvevők teherbírása nagyjából azonos, de legalábbis hasonló legyen, ami érthető, hiszen a sportsérülésből lábadozó huszonéves nem éppen ugyanolyan intenzitású mozgást igényel, mint egy csípőprotézissel műtött, 70 éves páciens.
Az alkalmanként 25–30 perces szeánszokra a fürdő jól felszerelt tornatermében kerül sor, ahol kényelmesen elfér egy ekkora csoport. A tornákon sokféle segédeszközt – labdát, botokat, bordásfalat, fitneszlabdát, taposópárnát – használnak, melyek egyrészt hatékonyabbá teszik a mozgást, másrészt szórakoztatóbbá. A terem egyik oldala tükörfal, ami az önkontroll miatt fontos: ahhoz, hogy a mozdulatsorok helyesen rögzüljenek, nem árt, ha az ember kívülről látja önmagát.
A torna felépítése, összeállítása függ a beteg izomerejétől, az alapproblémától, a lehető leginkább egyénre szabott. A gyógytorna során természetesen nagyon fontos maga a mozgás, de talán még ennél is fontosabb az, hogy megtanuljuk helyesen elvégezni a gyakorlatokat, hiszen ezeket a kúra után, otthon is végezni kell, vagy legalábbis kellene!
Ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a kezelés, az első 3 hónapban hetente 6–7 alkalommal 30 percet kell tornázni. Ez idő alatt szépen felépül az izomzat, majd következhet a szinten tartás időszaka, ami hetente háromszori gyakorlatozást jelent. Megéri ennyi időt befektetni, és soha sem késő elkezdeni, hiszen az izomszövet az egyetlen olyan szövet az emberi testben, am életkortól függetlenül erősíthető, növelhető.
Gyógytornával nagyon sok probléma orvosolható, az edzéseknek köszönhetően javul a stabilitás, a mozgékonyság és a mozgáskoordináció is. Mondhatnánk úgy is, hogy fel kell építeni a mozgást, ami például egy idősebb páciens esetén azt jelenti, hogy a kúra elején, amíg nagyobb a fájdalom és kisebb a mozgékonyság, vízi tornát kell végezni, ami mellé később bejön a száraztorna is, ami otthon folytatható.
A gyógytorna minden panasz esetén kulcsfontosságú, ez okoz tartós javulást, hiszen a cél nem a tünetek enyhítése, hanem a kiváltó ok megszűntetése. A torna intenzitás optimálisan fordított arányban változik a panaszokéval, magyarán nem akkor kell leginkább tornázni, ha fáj, hanem akkor, ha tünetmentes ember. A legtöbben ezt sajnos pont fordítva csinálják, ami persze valahol érthető: a fájdalom emlékezteti őket arra, amit elmulasztottak.
A gyógytorna remekül kiegészíthető más mozgásformákkal, érdemes mellette állóképesség-javító tevékenységet végezni. A kerékpározás is kitűnő, de a legjobb talán az úszás. Ez esetben fontos, hogy a mozgásszervi betegséghez illeszkednie kell az úszásnemnek is, tehát akinek nyaki panaszai vannak, az ne mellen ússzon (pláne ne vízből kiemelt fejjel), hanem inkább háton, akinek a térde problémás az se válassza ezt az úszásnemet, hiszen a mellúszásnál folyamatos rotációnak van kitéve a térdízület, hanem maradjon ő is a gyors- vagy a hátúszásnál. Persze van, ahol pont ellenkezőleg, éppen a mellúszás a legjobb, mint például a csípőbetegségeknél, sőt, vannak olyan betegségek (említhetnénk itt a térdízületi kopást), ahol a vízben járás jobb, mint az úszás.
Fontos megemlítenünk, hogy a Várfürdő (pontosabban annak lovardája) az egyetlen olyan fürdő Magyarországon, ahol van lehetőség arra, hogy a vendégek gyógyvízben ússzanak. A kellemes 28–30 °C-os víz ideális a rehabilitációhoz, hiszen lassú mozgás esetén sem hűl át benne az ember.
Fotók: Tóth Ivett
