Különleges fogások a Virágok Fesztiválján
Vitán felül áll, az idei Virágok Fesztiválja tényleg kiválóan sikerült, több ezren vásároltak, korzóztak a megújult rendezvényhelyszínen. A virágvásárt kiegészítő „Ízek, illatok terén” is nagy volt a nyüzsgés, és folytatódott a tavalyi kezdeményezés, melynek keretében több gyulai étterem is olyan, csak ezen a hétvégén kipróbálható menüsorral rukkolt elő, amiben az ehető virágok is fontos szerepet játszottak.
A többség a fogyasztható virágdíszítés mellett tette le a voksát, virágokkal ékesített tányérok kellették magukat a Bols Caféban, az Elizabeth Hotelben, a Corso Boutique Hotelben, a Halászcsárdában, a Komlóban, a Kézműves és a Százéves Cukrászdában is, de három étteremben ennél tovább mentek: a virágokat nem csupán látványelemként használták fel.
Az Erkel Hotelban volt csalánleves borágó virággal, aszalt szilvás sült kacsacomb, bodzalekvárral és burgonyalángossal, de lehetett kóstolni bodzalevest citromhabbal és árvácskával töltött jércemellet tavaszi zöldségágyon is. Géza Konyháján készült rebarbara-krémleves kandírozott hibiszkuszvirággal, árvácskával töltött szűzpecesnye virágszirmos jázminrizzsel, százszorszép-mártással és bodzavirág palacsintatésztában mentás eperöntettel.
A Patrióta séfje, Csiszér Árpád ötfogásos menüsort állított össze a következő ételekből: marinált tokhal marokkói citrommal, hibiszkusszal; csicsókaleves akácvirággal, kacsamell sonkával, csicseriborsóval; borjúhúsos házi tészta medvehagymavirágos pesztóval, shiitake gombával, parmezánnal; tanyasi csirkemell bodzazselés salátával, aszalt paradicsommal; rózsavizes csokoládémousse mentával, karamellropogóssal.
A virágok esetében különösen fontos, hogy játékossággal, érzéssel nyúljunk a témához – tudtuk meg Árpitól. – Az étkezés komplex élmény kell, hogy legyen, ennek megfelelően igyekszünk minél több érzékszervet bevonni: az íz, a szín, az illat és a tapintás egyaránt szerepet játszik az összhatás kialakításánál. A felhasználhatóságnak pedig csak a fantázia szab határt, a virágok kiválóan használhatóak levesekhez, marináláshoz, füstöléshez, szárításhoz, fűszerezéshez, mártásokhoz vagy akár jégkásához is.
– A lényeg a komplexitás és a harmónia a tányéron, nem szabad teret engedni az egyénieskedésnek és az öncélúságnak. – érvel a séf. – A virágok néhol akár főszerepbe is kerülhetnek, a leggyakrabban azonban inkább kiegészítenek, aromatizálnak, fűszereznek, kerekítik és lágyítják az ízeket. Természeti adottságaink kiválóak, de sajnos nem használjuk őket megfelelően, és ez különösen igaz a virágok esetében – mondja. – Pedig nem nehéz hozzájuk jutni, nálunk is ott a folyamatos (nyilván szezonális) beszerzési forrás: a szülői kert. De a legfontosabb, hogy tisztelettel bánjunk a virággal, hiszen ha már levágjuk, legyen értelme a „halálának”.
Fotók: Pénzes Sándor
