A németvárosi katolikus templom
Amikor 1722-ben a megyét megkapó Harruckern báró kérésére egy bizonyos Rosenfeld nevű német mérnökember térképet rajzolt Gyuláról és a várról, a mai Németváros helyén még csak dinnyeföldek voltak. A következő, 1807-ben készült térképen viszont már ott volt az a 9 pár utca, ami ma is a településrész vázát adja, középen az Apor Vilmos nevét viselő templomtérrel. Akkoriban még nyilván nem Apor tér volt a neve, de nem is ez a templom várta a híveket mint ma, hanem egy kis kápolna.
Németváros egészen 1857-ig külön közigazgatási egység, azaz külön település volt, saját bíróval, saját jegyzővel, saját pecséttel. Önálló plébániájuk viszont nem volt, csak ez a bizonyos kis kápolna, melyet 1736-ban építettek a városrész központjába. A szépen gyarapodó németek 1756-ra kinőtték templomot, másikat építettek, de – önálló plébánia híján – 1798-ig évente csak kilencszer miséztek benne.
Hamarosan ez a kápolna is kicsinek bizonyult, 1829-ben meg akarták nagyobbítani, és persze nem adták fel az önálló plébánia tervét sem. Lajcsák Ferenc püspök hajlott is a dologra, 4.000 forintot adott a templom átépítésére, Tágen János gyulai származású nagyprépost pedig 500 forinttal járult hozzá a költségvetéshez. De nem történt semmi, 1849-ig nem is találni nyomát a történet folytatásának. Abban az évben viszont Loeffler János, szintén gyulai származású kanonok 10.000 forintot ajánlott fel a célra.
Szépen gyűlt tehát a pénz, így nem meglepő, hogy a németvárosi polgárok 1861-re már nem kápolnanagyobbításban, hanem új templomban gondolkodtak. A püspök egyből figyelmeztette őket, hogy drága mulatság ám a templomépítés, a németeket viszont nem a meggondolatlan pénzszórásról ismerni fel általában, és itt sem volt ez másként. A templomépítő bizottság összeszámolta mijük van készpénzben, kamatozó tőkében, felajánlott ingyen fuvarban és napszámban, sőt megnézték azt is, mi használható fel a régi kápolna anyagából – no meg az egykori ferences templom romjaiból, ha igaz a pletyka…
34.000 forint volt a rendelkezésre álló összeg, ami megfelelő nagyságú tőkének tűnt, így beadták a Nuszbeck József által készített terveket és a kérelmet újra. 1862. április 24-én meg is kapták az engedélyt az építkezésre Szaniszló Ferenc püspöktől, augusztus 20-án árlejtést tartottak, amit a terveket is készítő Nuszbeck József nyert meg, 31.000 forint összköltséggel. Úgy kalkuláltak, hogy ha 1863 tavaszán elkezdik az építkezést, másfél év alatt elkészülhet az épület.
A munkakezdéssel nem is volt gond, de abban az évben nagy ínség volt, a hívek így nem tudtak fizetni, az építőmester be is perelte a hitközséget 7.000 forint erejéig. A németvárosiak a püspöktől kértek segítséget, aki viszont nem adott pénzt még 1864 októberében sem, mondván, nincs miből. Azt javasolta inkább, fedjék le a falakat, hogy a tél ne tegye tönkre az eddig elvégzett munkát.
1865-ben újra belevágtak, ezúttal sikerrel. 1866. október 7-én Neumann József plébános meg is áldhatta a templomot. A számla vége 32.571 forint és 59 krajcár lett. A felszerelést adományokból fedezték, Id. Gróh Mátyás a szentségtartó 107 forintos költségét állta, Schiffert Márton a szószékre adott 360 Ft-ot, Gerlein Mihály főoltár Szent Józsefről készült, 400 Ft-ba kerülő képét fizette, Ludwig Mihály áldoztató korlátot és imazsámolyt készíttetett 400 Ft-ért, Metz Józsefnek köszönhetjük a főoltár feletti ablakokat és a nagyharangot, melyeknek összesen 1.078 Ft volt az ára. Schiffert József Mihály a második harangra 721 Ft-ot, a Szent Vendel-oltárra 300 Ft-ot biztosított, három évvel később Schiffert Mátyás kifizette a Szent Anna-oltár költségeit, Pettner József pedig a Szent Mária-oltárét, de az orgona is később készült el.
1889-ben Göndöcs Benedek Baader Károly templomi festővel kifesttette a templomot, az épület előtti fehér márványkeresztet 1891-ben állíttatta Kneifel János és felesége, Metz Éva. Ahogyan a Békés 1891. április 26-i számában olvashatjuk: A finom fehér márványból kiállított, talapzatával együtt mintegy négy méter magasságú kereszt és feszület Gerenday budapesti márványkőraktáros készítménye és a felállítási költséggel együtt kétezer forinton felül vette igénybe Kneifel áldozatkészségét. A kereszt pénteken állíttatott fel és a pünkösdi ünnep folyamán fog ünnepélyesen felszenteltetni.
A későbarokk stílusú, klasszicizáló jegyeket is felmutató, később romantikus kialakítással is bővült templom belmagassága 13 méter, toronymagassága 37,5 méter. Burkolata kelheimi kőlapokból készült, melyeket másfél évtizeddel ezelőtt ruskicai márvány lapokra cserélték. 1905-ben vörösréz fedés került a toronysisakra, és a keresztet újraaranyozták, illetve átrakták a cseréptetőt és az egész külső falazatot tatarozták. 1924-ben Gróh István iparművészeti tanár tervei szerint kifestették az épületet, 1927 nyarán kívül is kijavították a falakat, és beépítették azt a 7 festett ablakot is, amivel a németvárosi templom elnyerte ma is ismert, végleges formáját.
Fotók: Pénzes Sándor
