Kérészéletű parti
Ha szerencsénk van, június elején a Körösök vidékét járva belefuthatunk/úszhatunk/biciklizhetünk az egyik leglenyűgözőbb Magyarországon megfigyelhető természeti jelenségbe, a legősibb szárnyas rovarok közé tartozó kérészek rajzásába, a tiszavirágzásba.
A kérészfélélék egykor Európa leggyakoribb rovarfajai közé tartoztak, de az ember áldásos tevékenységének köszönhetően majdnem sikerült teljesen tönkretenni élőhelyeiket. Jelenleg Magyarországon csak a Tiszán és mellékfolyóiban élnek már nagyobb tömegben. A tiszavirág szigorúan védett, egyetlen példány eszmei értéke 10.000 forint! Szerencsére a Körösök vize európai mércével mérve is kimondottan tiszta, így remélhetőleg Gyula környékén még nagyon sokáig gyönyörködhetünk e különleges násztáncban.
A 8–12 cm hosszú tiszavirág (Palingenia longicauda) a kérészek rendjének talán legismertebb képviselője, igazán színpompás rovar. Annak ellenére, hogy a kérészekről mindenkinek a rövid élet jut eszébe, ezek a kis jószágok 3 évig élnek, igaz ezt a 3 évet – néhány óra kivételével – lárvaállapotban töltik a víz alatt. A lárvák 20-szor vedlenek, majd szubimágóvá alakulnak. Ilyenkor már úgy néznek ki, mint a teljesen kifejlett állatok, repülni is tudnak, de még nem ivarérettek. A szubimágó állapot mindössze néhány óráig tart, aztán egy újabb vedlés után már kifejlett tiszavirágról beszélhetünk.
Az imágó már nem táplálkozik, egyetlen célja a rajzás. A násztánc, azaz a tiszavirágzás rendszerint este 6 és 9 óra között, 5–10 méterrel a víz felett zajlik, a raj folyásiránnyal szemben halad. A jelenség mindössze néhány órán át figyelhető meg, az időpontját pedig nem igazán lehet előre kiszámítani. Függ a hőmérséklettől, a széljárástól, a vízállástól, sőt még attól is, hogy borús-e az ég vagy tiszta. Miután a nőstények lerakták petéiket, indulhat a buli a többieknek is: jöhet a tömeges zabálás, halak, békák és madarak lakmároznak az elpusztult kérészekből. Aztán persze, ahogyan a természet rendje diktálja, kezdődhet előröl az egész.
Fotók: Tóth Ivett
