Magángyűjteményből közös értéket teremteni
Az eredeti foglalkozását tekintve látszerész, optometrista és kontaktológus Tuska János József 2006 körül indult el a magángyűjtővé válás útján, egy meghatározó találkozásnak is köszönhetően. A szabadkígyósi Szent Anna kápolna előtt Hankó Józseffel – a nyugalmazott pénzügyőrrel, több tudományos monográfia, köztük a „Két évszázad a Wenckheim családdal” címet viselő könyv szerzőjével – beszélgettek, aki egy Wenckheim-relikviát húzott elő a táskájából.
Ahogyan János visszaemlékszik rá: – Mindig azt hallgattam tőle: így a Wenckheimek, úgy a Wenckheimek. Bennem meg ott motoszkált a kérdés: de kik voltak ezek a Wenckheimek? A kíváncsiság egyre erősebbé vált, így elkezdtem kutatni. – Hankó úrral többször találkoztak, meg persze ott volt az internet, a digitális levéltárak anyagai. – Ekkor derült ki, mekkora család is volt ez – fűzi hozzá a gyűjtő – már csak Békés megyében is rengeteg épületük, építészeti értékük volt: Szabadkígyós, Gyula, Körösladány, Mezőberény, Borossebes. Éjszakákat töltöttem a gép előtt, elkezdtem mindent gyűjteni, ami Wenckheim.
A képeslapokkal kezdődött a dolog, de a kutakodás közben előkerült rengeteg más dokumentum is: eredeti levelezések, ex librisek, könyvek, köztük igazi ritkaságok is. – Most sikerült venni egy fotót a pósteleki kastély egyik belső teréről, ami anno egy vadászrelikviákkal teli szoba volt, és ahol a falon látható II. Wenckheim Krisztina eddig nem ismert portréja is – meséli János. – Sokan gyűjtünk, de nem adunk el. Sokszor korábban nyilvánosság előtt ismeretlen anyagokhoz jutunk hozzá. Én amit gyűjtök, publikálom és kiállításokon is bemutatom az érdeklődők számára, nem a szekrény mélyére kerülnek a dolgok. Meg szeretném mutatni másoknak is, hogy jobban értékeljük a régi épületeket, de legalább az emlékük ne legyen az enyészeté – teszi hozzá. Ott van például a budapesti Wenckheim-villa, amiről szintén van fotója, az épületet bombatalálat érte, lebontották, ma a finn nagykövetség áll a helyén.
– A gyűjtőtársakkal együtt próbálunk értékeket teremteni. Összedolgozunk, ismerjük egymás preferenciáit. Többször előfordult, hogy az ország másik felén bukkant fel egy dokumentum, és egyből jelezték – magyarázza. – Olyan ez, mint egy kirakós játék: minden dokumentummal egy újabb darab kerül a helyére. – Az előkerült anyagokat tényleg nem rejtegeti az érdeklődők elől: dokumentumaiból sokat megtalálhatunk weboldalakon, könyvekben és magánszemélyeknél is, de a beszélgetésnek helyet adó békéscsabai Jetty Choco kézműves cukrászda falait is a Jánostól kapott képekből készült nagyméretű nyomatok díszítik.
Két saját site-ot üzemeltet, a wenckheim.hu-t és az antikfoto.hu-t. Az előbbire Wenckheim-térképet is készített, ami feltünteti a nagy múltú család épületeit Magyarország-szerte. – A gyűjtés sajnos egyre kevésbé fér bele az időmbe, de 2006 óta nagyon szép anyag jött össze – tudjuk meg tőle. A Wenckheim-gyűjtemény 3-400 darabos, a Békéscsabáról szóló viszont már 1000 körül jár. Ez utóbbi téma később jött, amikor a Wenckheimek után kutatott, akkor sok csabai emlék is felbukkant.
Érdeklődése egyre inkább az olyan anyagok felé fordult, melyek ténylegesen a család birtokában voltak. Nagy segítséget jelentenek számára az aukciós oldalak, melyeken rengeteg érdekes dolog felbukkan, Berlinbe például elég sok minden került a Magyarországot megjárt katonáknak köszönhetően. A bő egy évtized alatt összeszedett gyűjtemény több darabja megtekinthető a lőkösházi Bréda-kastélyban, de a relikviákat szívesen megmutatná más helyen is, ezzel is hozzájárulva a Wenckheimek örökségének ápolásához.
Fotók: Pénzes Sándor
