Szülőföldemnek örök időkre visszavonhatatlanul
Szeptember 8. fontos dátum! 1805-ben ezen a napon látta meg a napvilágot Mogyoróssy János, akinek köszönhető (róla is kapott keresztséget) a gyulai városi könyvtár. Kicsit hasonló a történet, mint a Ladics Ház esetében, de úgy látszik ez Gyulán már csak így szokás.
Adott egy harmincegy éves gazdatiszt, aki már rendelkezik valamennyi vagyonnal (életkorából fakadóan azért nem túl naggyal), valamint igen jelentős régészeti és gyűjtőszenvedéllyel, aki gondol egyet, és felajánl jó 200 könyvet a gyulai főelemi iskolának. A gyűjtemény az 1848–49-es években sajnos nagyobbrészt elpusztult, de ez szerencsére nem szegte Mogyoróssy kedvét.
Amit ékesen bizonyítja a következő levél is:
„Hosszas évek lefolyása alatt nagyobb részben saját pénzköltségemen, és szorgalmas gyűjtésem útján szerzett magány és családi könyvtáramat, tér ’s kép; úgy régi-érem, és fegyvergyűjteményemet kedves szülőföldem iránti szeplőtlen és hálás szeretetem ösztönétől vezéreltetve – nyilvános használatra – felsőbbhatósági engedelemmel – az egykoron alakulandó gyulai romai cathol. főtanoda részére adni akként láttam legszélszerűbbnek; hogy azok ideiglenesen is a gyulai főiskolai épület azon részében – mellyet boldog emlékezetű néhai Fejes József helybéli plébánus – utóbb címzetes kanonok és oskolai igazgató Úr engedéllyezéséből ugyancsak én saját költségemen még az 1836-ik évben általam akkor adott könyvek – könyvtári hellyiségében a mondott oskolai épület széles tornácza éjszaki részébő elfoglalva építtettem – elhelyheztessenek, és tartassanak fenn, tehát azokat még életemben elhelyheztettni és betenni kívánom; annálfogva e forró ohajtásomnak ezenneli ünnepélyes kijelentése mellett említett: könyv, tér, kép, régi-érem, és fegyvergyűjteményemet – felsőbbi engedély kinyerése, és jóvá-hagyó reménye alatt a gyulai romai cathol. egyház-bizotmánnya részéről kiküldendő tagok jelenlétében egy általam saját kezüleg készítendő Elenchus, vagyis Lelttár mellett – tisztelve említett kedves szülőföldemnek – illetve Gyula város közönségének, és nyilvános főtanodájának, nyilvános ’s közhasználatára örök időkre visszavonhatatlanul, önkéntes és elhatározott akaratomból ohajtásomból – adom, adományozom és ajándékozom, – és pedig oly ünnepélyes nyilatkozatommal: hogy megnevezett gyűjteményemhez soha, semmi sajátjogot, vagy jogtulajdont – még utódaim részére sem tartván fenn – az itt következő feltételeken kívül:”
Ez a mondat ugyan Pázmány Péternek is becsületére válna, de a lényeg azért kihámozható belőle. A gyűjtemény legalább 1000 tételre rúgott, mondhatni főnyeremény volt! Lett is belőle könyvtár meg múzeum.
A rend kedvéért kerüljenek ide az említett feltételek is:
- engedjék meg neki, hogy további adományokkal gyarapíthassa a gyűjteményt
- kezeljék elkülönítve, kerüljön rá a felirat: Mogyoróssy adománya
- ad még pénzt, fektessék be, kamatoztassák, tőkésítsék évente, ha pedig az összeg eléri az 500 forintot, tekintsék alapnak, onnantól pedig évente a kamatot fordítsák könyvek beszerzésére és a gyűjteményhez kapcsolódó egyéb szükségletekre
- amíg él és ereje is engedi, ő maga gondozhassa a gyűjteményt
- halála után ezt a feladatot a katolikus egyházi bizottmány lássa el
- és a fő óhaj: kövessék mások is a példáját, szaporítsák a gyűjteményt
Az adománylevél kelte: 1868. szeptember 8. Gyakorlatilag Mogyoróssy János azzal lepte meg magát szülinapján, hogy a teljes gyűjteményét szülővárosának adta. Azért ez nem semmi! Ha pedig minden jól megy, az idei évtől kezdve minden esztendőben "Az alapító napja"-ként ünnepeljük meg Mogyoróssy János születésnapját.
A könyvtár itt található (az épület is gyönyörű!):
A Mogyoróssy János Városi Könyvtár alapításának 150. évfordulójára kiadták az adománylevelet és az eredeti kézzel írott leltárt is, a galériában ebből megtekinthető néhány oldal.
Fotók: Tóth Ivett
Könyvtár épületéről készült fotó: Oláh Szabolcs
Mogyoróssy János portréja: gyulaimuzeumok.hu
