Tisztul a kép a Várkertben
Semmi és senki sem lehet tökéletes. Nyilván Gyulának is vannak olyan épületei, melyeket jobb lenne elfelejteni. Vagy azért, mert eljárt fölöttük az idő (igen, igen, nem feltétlenül lesz attól jó is valami, hogy régi…), vagy egyszerűen azért, mert eleve elhibázottak. Az utóbbi kategóriába tartozik a Dürer Terem, azaz szerencsére már csak tartozott. Január közepén ugyanis nekiláttak a munkások, és eltüntették.
Hogy veszteség ért-e minket ezzel? Árpási Zoltán a néhány éve megjelent Gyula könyvben így írt a Várkertben álló kiállítótérről: Az időszaki kiállításoknak helyet adó Dürer Termet lassan teljesen eltakarják a fák. Az 1968-ban átadott épület látványáért nem kár; környezetbe nem illő kockaház. Belső kialakítása sem igen felel meg a terem funkciójának, terei szabdaltak, a falakra általában nincs rálátás, ami egy kiállítóhelyiségnél hátrány. Ennél nagyobb baj, hogy lapos tetejűre tervezték és építették, s mint köztudott, Magyarországon ilyen tetőt csak ritkán sikerül beázásmentesre elkészíteni. Itt sem ment, ha belépünk az épületbe, látjuk a falakon lecsorgó víz nyomait.
Nem egyszerűen csak csúnya vagy oda nem illő volt tehát, hanem elhibázott konstrukció is. Persze ettől még hiányozhatna, de ha utánajárunk, miért is történt ez, biztos, hogy nem fog. Ahogy már korábban megírtuk, a gyulai Szigeterődöt kiemelt fejlesztési területté nyilvánították, így ha minden jól megy, néhány éven belül újra víz fogja megtölteni az egykori várárok-rendszert, amibe annak idején pont sikerült beletervezni (és bele is építeni) a termet.
Az épület itt állt:
Ahogyan a műholdképen is látszik, a bontásnak köszönhetően kinyílik a Várkert, sokkal nagyobb teret kap a park. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a város többi közterén milyen munkát szokott végezni a főkertészünk, biztosak lehetünk benne, hogy csak nyerünk ezzel a változtatással. A kiállításokról persze nem kell lemondanunk, csak ezentúl nem ide, hanem a Kohán Képtárba kell mennünk értük.
Fotók:Tóth Ivett
