Karácsonyi vacsora helyett
Fontos előre leszögezni, hogy ez nem lesz egy hagyományosnak mondható étterem/ételsor-kritika, és a borok kapcsán sem repkednek majd a nagy tanninok meg a gömbölyű savak, ilyet írjon az, aki egyrészt tényleg ért hozzá, másrészt meg olyan, aki nem elfogult. Mert a Patrióta kapcsán, be kell valljam, elfogult vagyok, és remélem mindenki erre a sorsa jut, aki egyszer is betér ebbe a gyulai kisvendéglőbe.
Többször és több helyütt olvashattunk Nyári Katalin és Csiszér Árpád vendéglőjéről, meg arról a tiszteletreméltó igyekezetről, ahogyan Békés megyében is megpróbálnak egy országos/budapesti szinten is értelmezhető és (nagyon is) értékelhető konyhát vinni, mindössze ketten, ragaszkodva az elképzeléseikhez, a helyben beszerezhető, friss alapanyagokhoz és a saját ízlésük szerint újraértelmezett magyar konyhához.
Évek óta biztos pontként jelennek meg a Gault & Millau kalauzában (a Michelin kritikusai nem teszik ki a lábukat a fővárosból, de ez legyen az ő bajuk), 2015-ben az év feltörekvő étterme címet is elnyerték, 2016-ra eljutottak a 12 pontig, amit azóta is őriznek, jelenleg (a Kisvendéglő A Hargitához mellett) egyedüliként a megyéből.
A „Patrióta ízek négy fogásban” névre keresztelt ajánlatuk nem tekinthető a szó klasszikus értelmében vett degusztációs menünek (értsd sok nagy tányér és kis falat), de ahhoz hasonlóan igyekszik keresztmetszetet adni az étterem kínálatáról. E menü célja, ahogyan Kati fogalmazott az, „hogy lehet négy fogásban megmutatni, mit képviselünk”.
Gyulán ilyet más nem csinál, az biztos, de néha úgy tűnik, a vendégek sincsenek felkészülve rá, hiszen volt, aki miután meglátta a táblán kiírva az ajánlatot, megkérdezte, hogy ez akkor most egy négyszemélyes tál? Nem, nem az.
Karácsony előtt tértünk be (az első komolyabb hóesésben), hogy megnézzük, mi a decemberi menü, hiszen minden hónapban más kerül terítékre. Miután sikerült egy kicsit átmelegedni, már érkezett is a fogadófalat, a hozzá illő borral: kacsa rillettes, saját sütésű burgonyás-köményes kenyér és az Etyek Kúria 2016-os Kúria White-ja (királyleányka – pinot gris)
Az első „rendes” fogás füstölttokhal-saláta volt, hozzá Sebestyén Csaba 2016-os primőr rozéja Szekszárdról (zweigelt – kékfrankos). itt jöhetne a kérdés: nem helyi alapanyagokról volt szó? Akkor honnan a tokhal? A Körösben nem hiszem, hogy élne… A Körösben tényleg nincs (már?), de Vésztőn igen! Aki nem hiszi, járjon utána, ITT megteheti. A hal mellett szívsaláta, rukkola, marinált simeji gomba és sütőtök-szalag kerül a tányérra, 20 éves sherry-ecettel készített öntettel. Tavasz a télben.
A saláta után jön a leves: csicsókából, vékony kacsamell-sonka szeletekkel (ez is saját!), kis kelbimbó hajókkal, bennük csicseriborsó utasokkal. A csicsókáról kiderül, hogy akkor jó, ha lila, és már kicsit megcsípte a fagy, a sonkáról meg az, hogy felejtsük el a füstölést. A hozzá illő bor Losonci Bálint 2015-ös pinot noirja.
A főételünk marhapofa volt, sült hagymákkal és zöldségekkel, házi krokettel és padlizsánkrémmel, 2013-mas Szeleshát K2 kékfrankos válogatással. Marhapofát érdekes módon alig pár helyen lehet kóstolni, pedig az egyik legfinomabb része az állatnak. Mondjuk nagyon időigényes elkészíteni, a Patriótában lassan sült változatban kínálják, és abszolúte a „bármikor jöhet” kategóriába tartozik.
A desszertnek ezek után alig marad hely, úgyhogy a kétféle csokiból (tej és ét) készült, gránátalmával és karamellropogóssal díszített mousse-on megosztoztunk, a bor maradt ugyanaz. A helyi alapanyag-téma itt nem igazán működik, de ez megbocsájtható, hiszen Békés megyében meglehetősen kevés a dűlőszelektált kakaóbab-ültetvény…
A „Patrióta ízek négy fogásban” menü ára borokkal együtt 7.600 Ft, ami, maradjunk annyiban, hogy egy ilyen étkezésért több mint korrekt. Annak ellenére, hogy a vacsora végére már pihegni is alig maradt erőnk, hazafelé már azon tanakodtunk, vajon mi kerül a januári négy fogás közé, ami azt hiszem jót jelent. Szerintem megpróbálkozunk azzal is!
Fotók: Tóth Ivett
