Elég a tespedésből!
Ha feltennénk a kérdést, vajon melyik a legnépszerűbb magyarországi sportcsatorna a YouTube-on, a legtöbben jó eséllyel vagy a legnagyobb hazai sportújság csatornájára vagy valami futball-tematikájú videógyűjteményre tippelnének. De nem, egyáltalán nem foci és nem is a Nemzeti Sport a megfejtés, hanem a néhány éve már amatőr világbajnoki címmel büszkélkedhető gyulai bmx-es, Kempf Zozó csatornája. Hogy miért? Na, például ezért:
Zozó amúgy 13 éves kora óta csapatja, leginkább öccse, Patrik társaságában. Ahogyan egy korábbi, vele készült interjúból kiderült, az elején az internetről tanult, aztán persze jött a többi: gyakorlás, versenyek, táborok – utóbbiak eleinte résztvevőként, 5 éve pedig már oktatóként. Az idén viszont kis hazánkban senki nem szervezett ilyen összejövetelt bringásoknak, de kár lett volna kihagyni a dolgot, így Zozó úgy döntött, hogy tesója és barátai – név szerint Kempf Patrik, Hámori Tamás, Góg Imi és Nagy Dani – segítségével saját kezébe veszi a dolgokat.
Itt jött jól a több mint 75 ezer feliratkozó és a közel 10 millió YouTube-os megtekintés, a Ride Zone tábor meghirdetése után kevesebb, mint egy héttel, már tehették is ki a virtuális megtelt táblát. Minimum 15, maximum 25 résztvevőben gondolkodtak, végül 18 főnél húzták meg a határt, hogy mindenkire kellő figyelem és idő jusson, hiszen az egésznek pont a személyre szabottság a legnagyobb varázsa. A legtöbben Magyarországról jöttek, de van, aki Szlovákiából és van, aki Romániából érkezett. A jelentkezésnek csak az volt a feltétele, hogy a rider legalább 12 éves legyen.
A csapat meglehetősen vegyes: 60% tényleg kezdőnek mondható, mindössze 1–2 hónapos tapasztalattal, de akad olyan is, aki már évek óta versenyszerűen bringázik. És ez pont így van jól, hiszen a srácok nem csak az oktatóktól, de egymástól is tanulnak, húzzák, motiválják egymást. Ez alatt az egy hét alatt rengeteget lehet fejlődni: a Szigethalomról érkezett Dani például 3 hete ült először bmx-re (pont az említett YouTube csatornán látottak hatására), itt meg egy nap elég volt neki az alaptrükkök elsajátítására.
A helyszínen (a gyulai sporttelep skateparkjában) azonnal kiderül, tényleg remek a társaság, és úgy tűnik, simán összejön mindkét cél, amit a szervezők szerettek volna elérni. – Ki akartuk mozdítani a számítógép elől a gyerekeket, megmutatni nekik azt, mi hogyan nőttünk föl – meséli Zozó. – Át kell adni az érzést, hogy jobb adni, mint kapni – teszi hozzá Tamás, miközben Zozó elröhögi magát – Hagyjál már, ez iszonyú nyálas… – Persze azonnal jön a replika – Oké, az volt, de attól még igaz! A figyelem mindenkinek jól esik, és ez szemmel látható. – Hát lehet ezzel vitatkozni?
Minden napnak megvan a rutinja: reggeli után irány a sporttelep, 2–3 óra gyakorlás, ebéd, majd bringával ki a Kempf szülők által üzemeltett, jótékonysági rendezvényeknek is helyet adó Tópart Szabadidő Centrumba, a Kétegyházi úti bányatóhoz. Nyilván jól esik a csobbanás – akár bicajjal is. A srácok direkt erre az alkalomra összeraktak egy rámpát, amiről a tóba lehet ugratni. A vízparti lazulás után visszatérnek még néhány órára a pályára gyakorolni, este, vacsora után még marad idő arra, hogy átbeszéljék a nap tapasztalatait és leegyeztessék kire milyen feladat vár holnap.
A végén az is kiderül, ki mire jutott egy hét alatt, hiszen az utolsó napon háziversennyel zárul a Ride Zone tábor. Igazság szerint – mivel különböző alaptudással érkeztek a résztvevők – mindenki magával versenyzik, a viszonyítási alapot pedig a jelentkezési lapra írtak és az első nap látottak adják. – Szeretnénk rendszeresen tábort szervezni, akár már idén is bevállalnánk még egyet, jövőre pedig szinte biztos, hogy kettőt kell összeraknunk – zárja a beszélgetést Zozó, mi pedig, a jelenlévők lelkesedését látva, biztosak vagyunk abban, hogy ez sikerülni is fog.
A skatepark:
A Kempf tó:
Fotók: Tóth Ivett és Kempf Zozó
