SZŰCSINGER

2018.01.12.

A megtalált közös nevező

A HS7-ből, Budapest Bárból, NAZA-ból ismert Szűcs Krisztián és generációjának egyik legtehetségesebb költője, Szálinger Balázs idestova 20 éves barátságot ápol egymással, a közös alkotói munkába viszont csupán néhány éve vágtak bele, a 2011-ben életre hívott Rájátszás produkciónak köszönhetően. Ezeken az esteken írók, költők és zenészek írják át, illetve újra egymás műveit és hoznak létre közösen új alkotásokat, főhőseink között meg olyan jól működött a kémia, hogy úgy döntöttek, hasonló, de kétszemélyes projektbe és országjárásba kezdenek, melynek keretében a Gyulai Várszínház Kamaratermébe is eljutottak. Ráadásul hamarosan lemez is lesz: épp a gyulai koncert napján, indulás előtt 4 és fél perccel fejeződött be az első album elsőként rögzített dalának felvétele.

Ahogyan az urak is elmondták, a SZŰCSINGER „zenés irodalmi ámokfutás”, a két művész közös nevezői – Petőfi, a Beatles és a pesti kabaré – mentén, egy szál gitárra (illetve néha bébi-szaxofonra) hangolva. Végig vers-dal-vers váltásban sorjáztak a művek, az estet Petőfi, az első magyar popsztár, Javulási szándék címet viselő korai zsengéje indította, és igencsak hamar kiderült, a közös nevező valóban közös, a Beatles és Petőfi pedig a maguk egyszerű(nek tűnő)ségében tökéletesen összepasszolnak.

Később Szálinger Balázs előadásában átfutottuk Szűcs Krisztián teljes (egészen pontosan egyetlen versre korlátozódó) költői életművét, amire azonnal jött a viszont-fricska, a keszthelyi könyvtárból kilopott első Szálinger-kötet „Halálom” trilógiájának Szűcs Krisztián általi prezentálása képében. Ekkorra már köddé vált az este elején még érezhető, és minden fellépési rutin ellenére nagyon is létező feszültség, a két művész úgy ugratta egymást, ahogyan csak a régi barátok képesek, a közönség meg teljesen belefelejtkezett az előadásba.

Szűcsék valóban remekül működő párost alkotnak, ültek a „kigyakorolt spontán elcseszések”, de jóval több volt ez, mint poénkodás, az alföldi bluesba csomagolt Petőfi-vers mutatta meg igazán, miről is szól a koncepció: a sokszor vidámnak nem mondható poémák átlényegülnek valami egészen mássá, a zene és a humor segítségével kifordul magából minden, a HS7 egyik legnagyobb slágere (Hol van az a krézi srác?) Szálinger szövegével a meg nem értett költő balladájává válik a keszthelyi strandon, az ifjúkori depresszió emléke meg közröhej tárgyává.

A pontot az i-re a világslágerek magyarul blokk tette fel, melyet egy emberként vihogott végig a Várszínház teljes közönsége. A végére pedig mindannyian megérthettük, hogyan lesz Petőfiből popsztár, a Beatlesből kabaré, a költőből zenész, a zenészből poéta, a 20 éves barátságból, no meg egy elénekelt Tiffán-féle boros címkéből turné és lemez, mindannyiunk örömére.