Karitatív hotelek Gyulán
Amikor a Bozó család 1996-ban úgy döntött, hogy megvásárolja a Corvin Hotel Gyulát, egész más volt a helyzet a gyulai turizmusban, mint manapság. Érthető, hogy döcögős volt az indulás, hiszen amellett, hogy kevesebb volt a vendég felénk, ők sem rendelkeztek túl sok tapasztalattal szállodavezetés terén. A Corvin ügyvezetőjévé avanzsáló Bozó András viszont tele volt energiával és ötlettel (ez mondjuk azóta sem változott), így nem csodálkozhatunk magabiztosságán, amikor 2018-ban, 22 év szálloda-ügyvezetői rutinnal a háta mögött kijelenti: „már tudjuk, mit és hogyan kellene csinálni”.
– A legfontosabb, hogy mindig a vendégek igénye után kell menni – mondja –, keressük azt a szegmenset, ahol a mi kínálatunk éppen a szívük közepébe talál. Folyamatosan változnak az igények, a szokások és az elvárások, ezzel együtt pedig a módszerek is. A jó ajánlat kulcsa a személyesség. Ha az ember végigtekint a gyulai kínálaton egy ilyen esős januári hétköznapon, nyilván elgondolkozik, mi az, ami miatt valaki idejönne? Úgy tapasztalom, mi olyan kínálatot alakítottunk ki, ami képes átlépni az utazási döntéshez szükséges érzelmi küszöböt.
– Tény, hogy vendégeink legalább 70%-át olyanok adják, akiknek utazás előtt eszébe sem jutott Gyula, magyarán mi ismertetjük meg velük a várost. Persze ehhez kellenek Gyula adottságai is, rendkívül sokat jelent a történelmiség, a fürdő, a gyógyvíz, a vár, a kastély – ami igazi csúcsminőség – és a rendezvények is. A lényeg, hogy ennyi üzemeltetési rutinnal a hátunk mögött, már tudjuk, mit is kell ahhoz kínálnunk, hogy bennünket válasszanak – fűzi tovább a szót.
– 2014-re jutottunk el odáig, hogy már több volt a vendégünk, mint amit elbírt a szállodánk kapacitása. A szállodaipar viszont nem olyan, mint a zoknigyártás, nem lehet eladni utólag a készletet, ha a nyakunkon maradt. Ez az üzlet évi 365 napban megy, 0-tól 24 óráig. Az egyik karácsony után úgy gondoltam, hogy leállunk néhány napra, hadd pihenjenek kicsit a kollégák, csakhogy nem találtuk a kulcsot – meséli nevetve –, ami nem is csoda, hiszen akkor már 10 éve nem volt bezárva a Corvin Hotel ajtaja. Ehhez a fajta munkához megfelelő hozzáállásra van szükség és megfelelő munkatársakra, olyan emberekre, akik képviselni tudják ezt a szellemiséget.
– A lényeg, hogy ez volt az a pont, amikor beláttuk, eljött az idő a kapacitásbővítésre – teszi hozzá. – Rögös úton sikerült megvásárolni az egykori AFIT-szállodát (ami akkor már jó ideje Aqua Hotel néven üzemelt). Az épület rendkívül rossz műszaki állapotban volt, amit tetézett az idejétmúlt megjelenés. Volt viszont valami, amit nem hagyhattunk figyelmen kívül: egy meglehetősen összeszokott gárda vitte a házat, sokan több mint 10 éve dolgoztak már itt. Úgy döntöttünk, mindenki megkapja az esélyt – legalább egy évre –, aztán levonjuk a következtetéseket. Végül mindössze 1–2 ember esett ki a csapatból.
– Az Aqua Hotel Gyulát átengedtük egy teljes arculatváltáson. Hosszabb távon a négy csillag a cél, ráadásul van hely még egy majdnem ugyanekkora szárny felépítésére a telken, az arculatot pedig eleve úgy terveztük, hogy megfeleljen a majdani magasabb besorolásnak – meséli. – 2017. január 3-án hatalmas munkába kezdtünk, 100 százalékban önerőből megvalósítottuk a szálloda teljes külső-belső átalakítását. Nagyon kemény meló volt, de húsvétra elkészültünk. Ráadásul ebben a kivitelezésben tényleg csak gyulai szakemberekkel dolgoztunk együtt – emeli ki.
– Közben viszont, a működést végiggondolva, jött egy másik gondolat. Ha adódott a lehetőség az ilyen ütemű fejlődésre, akkor vágjunk bele valami karitatív munkába is. Ehhez a gyulai TDM szervezet korábbi működési modelljét vettük alapul – a tagok befizetnek minden vendégéjszaka után egy bizonyos összeget –, ami azóta megváltozott, de ezt a plusz pénzt mi nem elköltjük, hanem összegyűjtjük, hogy tehetséges fiatalokat támogathassunk.
A családi vállalkozás közben cégcsoporttá nőtt, a Bozó-Architektúra nevet viselő építész iroda mellett beletartozik a Corvin Hotel Gyula, az Aqua Hotel Gyula és a Meseház Apartman is. Jelenleg a BA Group az ernyő, ami alá a felsorolt cégek beférnek – a név stílszerű, hiszen a Bozó családban három András és egy Andrea is van. Ha viszont tovább bővülnek, átváltanak a Karitatív Hotelek megnevezésre. Az Aqua Hotelhez már eleve olyan arculatot terveztek, ami ezt a szellemiséget tükrözi.
– Engem a világban mindig a tehetség izgat, sokán támogatják az elesetteket, ami nagyon helyes, viszont jóval kevesebben a kevesebb lehetőséggel rendelkező tehetségeket – mondja András. Az is kiderült, hogy az első működési éven összegyűjtött kassza kapcsán egy alapítvánnyal egyeztetnek, ami pont ezt a célt tűzte a zászlajára. Őket fogják egy jelentősebb összeggel támogatni, a szándékot pedig hosszú távon is fenntartják.
– Persze fontos a cég eredményessége, de még akkor is szeretnék kitartani a terv mellett, ha szűkösebb idők járnak – magyarázza. – Szeretnék a várossal is összehangolni elképzeléseinket, és együttműködésben végigvinni 1–2 évnyi „próbaüzemet”, utána meglátjuk a nagyságrendet. A program elsődlegesen a helyi tehetségekre fókuszál, de mindenképpen a magyar fiatalokra. – Remélem a láncnak több eleme lesz, mert ha nő a rendszer, nő a felhasználható forrás is – teszi hozzá. – Örülök, a várossal való együttműködésnek, a kapcsolatnak, a szándéknak, a partneri viszonynak és annak, hogy együtt tudunk gondolkodni.
Az Aqua Hotel Gyulába lépve azonnal szemet szúr, hogy a ház telis-tele van szimbólumokkal. Az aulában kitárt karú Mária-szobor fogadja a betérőt, boldog, önfeledt, ég felé nyúló kezek mindenfelé. – Ebben a mozdulatban egyszerre jelenik meg a tánc, a kérés a jóistentől és a barátság – adja meg a választ a dolog miértjére Bozó András. – A kezek mindegyike mosolygó arc is egyben, és mind más színű, ezzel is kifejezve, mindannyian másképpen vagyunk egyformák. Másfelől ott vannak az angyalok. A mennyezeten egy komplett mennyország kapott helyet, az angyalkák szívén pedig egy-egy kis gyémánt. – Kivéve egynek, a piros angyalnak, neki percenként 72-őt dobbanó lámpácskája van – azok vagyunk mi – mondja András. – Számomra vallástól függetlenül fontos a hit, hiszen az égiek segítségére is szükségünk van – zárja beszélgetésünket a tulajdonos.
És valóban, ez a környezet mindenkire hatással van, már az ajtón belépve egyértelmű az üzenet. A tükrökkel elénk játszott „Boldog vagy?” kérdés, a kislány arca melletti válasszal „Igen, az vagyok”. Ahogyan az is látszik, hogy a karitatív hotel koncepciója mögötti szándék is tiszta, nem véletlenül az a cégcsoporthoz tartozó St. Andrea borászat szlogenje, hogy „Törekszünk a jónak gyakorlására”.
Fotók: Pénzes Sándor, Tóth Ivett
